Kedves utazó!

Aki Zemplén tájain jár, az mindig készüljön arra, hogy lépten-nyomon izgalmakat talál, sokszor nem is számítva a csodás élményekre. Hegyek, folyók, patakok, friss levegő: a tiszta természet lehelete. Várak, kastélyok, műemlékek: a történelem maga mindenütt. És emberek, akik szeretettel várják az utazót. Ha megérkeztünk, végre lezártuk az autónkat és elszántan nekiindulunk a természetnek, a cserjésben és a lombok között járva mindig van valami sejtelmes, ami vágyat kelt arra, hogy továbbmenjünk és legközelebb is átéljük az élményt. Most egy igazi gyöngyszemre talált Sárospatak határában, a Megyer-hegy tetején! A helyet – ami többszáz éven keresztül bányaként működött – a helyiek nevezték el Tengerszemnek, ma is így ismeri mindenki ezt az emberi kéz által kialakított mélyedést a Megyer-hegy gyomrában. Ismerkedjen meg a Megyer-hegyi Tengerszemmel és ha sikerült vágyat ébreszteni arra, hogy személyesen is meghódítsa ezt a helyet, akkor rajta, indulás! Amire mindenképpen számítania kell az ide látogatónak, hogy egy-két kilométeres gyalogtúra nélkül ez a hely nem közelíthető meg! Ahhoz, hogy a páratlan látvány a szemünk elé tárulhasson bizonyosan be kell járnunk néhány kellemes erdei ösvényt, időnként köves vízmosásokkal, esetenként egy-egy meredek kaptatóval tarkítva. Aki „be akar menni az ajtón is” az autójával az élményért, az el se induljon ide! A végcél gépkocsival nem érhető el, ennek köszönhetően maradhatott meg a hely szépsége és érintetlensége. Akik kicsit kényelmesebbek, netán koruk vagy egészségi állapotuk miatt mozgásukban korlátozottak, azok számára van megoldás! A Zöldút Turisztikai Központ (http://zoldutazas.com) izgalmas tereptúra keretében szállítja az arra vállalkozó utasokat a belvárostól egészen a bányaudvar bejáratáig. Onnan aztán már mindenkinek kell tennie néhány (száz) lépést, hogy az igazi élményben része lehessen. Az egykori malomkőbányában nincs burkolt út, a terület a meredek sziklafalak mentén egy közel egy kilométeres, izgalmas erdei sétával biztonságosan körbejárható a legmagasabb sziklától egészen a víztükörig. Strandpapucs vagy körömcipő, kisestélyi maradhat otthon, elő a kulacsot, a vándorbotot és túracipőt! Egyéb fontos tudnivalókról a honlap további aloldalain talál részletes, hasznos és érdekes tájékoztatást. Indulhatunk?

Tengerszem – honnan az elnevezés?

A földrajzi tulajdonnevek között sok olyat találunk, amelyek nem tudományos alapon születnek. Ilyen a Tengerszem elnevezés is. A Megyer-hegy és környéke kb. 15 millió évvel ezelőtt a miocén korban lejátszódott vulkáni folyamatok eredménye. A környéket tengervíz borította, ebből csak a legmagasabb vulkáni kúpok emelkedtek ki. A tudományos definíció szerint „a tengerszemek magashegységek kis tavai; többnyire a gleccser által kimélyített egykori csonthógyűjtő medencében (kárfülkében) vagy a morénasáncok mögött keletkezett, általában kerek állóvíz, kis tó.” Nyilvánvaló, hogy a mi Tengerszemünk nem magashegységben keletkezett, hiszen a Megyer-hegy a 303 méteres magasságával inkább törpe hegy. Az is egyértelmű, hogy a kialakulásában nem játszhattak szerepet a gleccserek. Így hát marad a helyi névadók által ráragasztott név, amit ma már mindenki megszokott, elfogadott és nagyon szeret, ahogy az egész jelenséget is!

A malomkő – európai hírnév a Megyer-hegynek és a malomkőfaragó mestereknek

A hegy képződése során a vulkáni kitörésekből izzó ár zúdult le a lejtőkön, majd ebből összetömörödött, összesült riolittufa képződött. A vulkáni működés következő fázisában forró vizes oldatok járták át a kőzetet és azt jelentősen átalakították. A horzsaköveket elmállasztották, és azok kipotyogtak a kőzetből. Így alakult ki a lyukacsos, darázsköves szerkezet. A kovasavas oldatok pedig, melyek átjárták a riolittufát, megnövelték a kőzet keménységét. A darázsköves szerkezet és a nagy keménység ezt a kőzetet nagyon alkalmassá tette arra, hogy malomköveket faragjanak belőle. A bányászat a 15. században kezdődött, és egészen 1907-ig tartott. Híres, jó minőségű termék volt a „pataki malomkő”, amely gabona vagy ásványok őrlésére is kiválóan alkalmas volt. (részletesen: http://tengerszeminfo.hu/a-malomkobanyaszat-tortenete/, http://tengerszeminfo.hu/a-sarospataki-malomkogyartas/).

Az egykori bánya ma

Amit ma a bányaudvarra érkezve látunk, az emberi tevékenység következménye. Nem is akármilyen munka eredménye! Képzeljük csak el, hogy közelítőleg 600 évvel ezelőtt a Megyer-hegy teljesen szabályos alakú vulkáni kúp volt, amint a körülötte látható többi zempléni hegy is. Ha a mai sziklafalak között állunk és körbe tekintünk, akkor tudnunk kell, hogy minden, ami a hegy gyomrából hiányzik, azt emberi (kis részben állati) erőfeszítés eredményeképpen termelték ki. A bánya közel 500 éves működése során nem voltak erőgépek, motoros eszközök és szállítójárművek, sőt még a robbantást sem tudták alkalmazni, hiszen a malomkő alapanyaga a nagy méretű, stabil szerkezetű kőtömb volt. A kitermelés kézi erővel, esetleg lovak, kötelek, csigák és ékek használatával volt lehetséges. A kitermelt több tízezer köbméternyi kőzet csekély része volt alkalmas a malomkő készítésére, hiszen a vulkáni tevékenység különböző mértékben alakította a riolit tufa szerkezetét. A morzsalékos alapkőzet és a föld meddődombokban került elhelyezésre a bánya minden szegletében. Valamennyi ott található kisebb-nagyobb halom ilyen meddőanyagot rejt, ezek révén alakult ki a bányaudvar domborzata. A dombokat az évszázadok során már benőtte a növényzet, ettől lett izgalmas a bányaudvaron tett kalandozás. A hegy tetején található talaj szerkezetéből pedig arra következtethetünk, hogy a hegy korábbi természetesen kialakult magassága is némileg növekedett az ott elhelyezett meddőrakásoknak köszönhetően. A felhagyott bányában összegyűlt a csapadékvíz, így egy mesterséges eredetű tó jött létre. A legmagasabb oldalfalak 40 méter fölé emelkednek, a víz mélysége pedig meghaladja a 6 métert. A tó vize első látásra nem tűnik tisztának, de a víztükörhöz lesétálva láthatjuk, hogy a szürkés árnyalat ellenére a víz tiszta. Sajnos a környéken nem ismerünk olyan forrást, ami a víz utánpótlását és természetes tisztulását folyamatosan biztosítani tudná, így marad a csapadékvíz, amit a bánya tölcsérszerűen összegyűjt. Ennek köszönhető, hogy aszályos években a víz szintje akár fél méterrel is csökkenhet. A víz törött szürke színének további oka a benne lebomló tölgyfalomb avariszapja, ami a tó fenekét összefüggően borítja, szürkés árnyalatot mutatva a felszínről szemlélődő számára. A víz tehát ezért nem kék, ahogyan ezt a légifotók alapján sokan feltételezik, az a visszatükröződő kék égnek köszönhető. A víz minőségét a benne megbújó élővilág bizonyítja: napos időben nagy csapatokban láthatunk különböző növényevő halrajokat és gazdag a víz növényvilága is, a természet az úr, amíg vigyázunk rá, hogy ez így maradjon! Maradjon így!