Erdős Tamás projektvezető, Innovo-Patak Sárospataki Városfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezető.


Ötödik éve dolgozom a Megyer-hegyi Tengerszem fejlesztésének előkészítésén és megvalósításán.


A kapcsolat a Tengerszemmel számomra már sokkal több, mint munka vagy feladat, inkább szerelem lett az évek során.


Legkorábbi személyes emlékem régről származik, olyan időkre tekint vissza, amikor még nem is jártam a Tengerszemen. Mádon nőttem fel, a 70-es években voltam kisgyerek. Nagyapám, néhai Fodor András az 1950-es években a Megyer-hegyi kőbányában faragott malomkövet a mádi Érc- és Ásványbányák Vállalat számára, ahogy ezt később megtudtam. Gyermekként az ölében üldögéltem, közben mesélt az imádságról, jóságról, szeretetről. A bal keze alkarjának belső, öreges, vékony bőre alatt kicsi kavicsokat lehetett kitapintani. Ezek a mestersége, a malomkőfaragás apró emlékei voltak, amelyek a munka során kerültek a vésőről lepattanva a bőre alá. Persze nem volt idő és lehetőség akkor ezeket a kvarcos-tufás kövecskéket naponta eltávolítani, így hát maradtak a bőrében örökre…

1982-ben járhattam először a Tengerszemen, a Rákóczi Gimnázium másodikos diákjaként. Osztálytársaimmal, barátaimmal azután szinte minden évben, minden évszakban meglátogattuk a helyet a benn maradós hétvégéken. Az érettségi előtt pár nappal néhány batárommal egy Trabanttal is feljutottunk a „csúcsra”, itt szellemültünk át végleg a közelgő érettségi hangulatára sátorveréssel, tűzrakással, szalonnasütéssel a csillagos éjszakában – a kellő mennyiségű tolcsvai bor aktív közreműködésével. Valamennyien sikeresen leérettségiztünk…

A főiskolás évek alatt sem maradt ki egyetlen esztendő sem, hogy ne jártam volna a Tengerszemen.

Az évek múltával ezután a gyermekeimmel a hétvégéken gyakran sétáltunk fel, így ők is hamar megszerették. 2000-ben egy kis hobbiszőlőt vásároltunk a Ciróka dűlőben, a Megyer-hegy nyugati oldalán. Első dolgunk volt, hogy onnan is felderítsük az utat a Tengerszemre. A szüretek hamar befejeződtek – sok szüretelő, kevés szőlő – így mindig maradt idő egy nyugodt Tengerszem túrára.

Ezután már hivatalosan is kapcsolatba kerültem a Tengerszem jelenséggel, mert a városfejlesztési munkám során gyakran előkerülő kérdés lett, hogy városvezetőként mit is kezdjünk a turisztikai látványossággal. Akkorra már a legtöbb követ, gyalogutat és sziklát ismertem a Megyer-hegyen.

Amióta hivatalosan is foglalkozom a Tengerszem fejlesztésének kérdésével, azóta igyekeztem minden információt begyűjteni, rendszerezni és befogadni ennek a páratlan látványosságnak a történetéről. Nyugodtan állíthatom, hogy ez ma már nem annyira munka, érdeklődés, sokkal inkább mély érzelmi kötődés. A folyamatban lévő fejlesztés iránti elkötelezettség itt legbelül született. Alig várom, hogy amit néhány éve sok lelkes és hozzáértő szakemberrel együtt megálmodtunk, az rövidesen valósággá váljon. Hiszek az álmaimban, hiszen már nagyon sok megvalósult!

Sárospatak, 2019. október